Soproni borvidék

A kiváló soproni étkekhez minőségi borok is járulnak Sopronban, abban a városban, ahol a szőlőtermesztés- borkészítés, a borkultúra kelta és római hagyományokra vezethető vissza. A XIV. század elején Magyarország legjelentősebb borvidékei között tartották számon, melynek kereskedelmi kapcsolatai messze túlnyúltak az ország határain. A XIX. századtól a poncichterek, a német ajkú gazdák messze földön híressé tették a soproni bort. A városra jellemző, hogy más borvidékekkel ellentétben a pincéket nem a szőlőkbe, hanem a városban, saját házaik alá építették. Ez akkoriban nemcsak kiváltságot, de nagyobb biztonságot, védelmet jelentett a termelőnek. A történelmi borvidék legértékesebb területe a Fertő tó környéki dombokon mintegy 1500 hektárnyi területet foglal magába. Sopron vörösborairól – elsősorban kékfrankosáról – híres, de éppen az adja a borvidék egyik különlegességét, hogy a fehérszőlő is minőséget terem, s a belőle készült borok egyre ismertebbek itthon és külföldön is. Ez nem véletlen, hiszen a város környékén az 1800-as évek végéig a fehérszőlő volt az uralkodó. Borvidékünk karakteres fajtája, a kékfrankos az 1890-es évek után került előtérbe. Aki Sopronba látogat, nem mehet úgy haza, hogy ne kóstoljon meg legalább egy pohár kékfrankost valamelyik Buschenschankban, házi borkimérésben vagy egy hangulatos vendéglőben.