Sopron és környéke

Árulás miatt a város 1273-ban idegen kézbe került, II. Ottokár osztrák herceg és cseh király háromszor szállta meg a várost. A soproniak saját gyermekeiket áldozták fel, hogy városuk megmaradhasson az Árpád-házi uralkodók hűségén. Amikor ugyanis megnyitották a vár kapuit IV. László csapatai előtt, a megszálló cseh király túszként elhurcolta az előkelő soproni polgárok gyermekeit. A városlakók áldozatvállalását IV. László azzal hálálta meg, hogy Sopront szabad királyi várossá nyilvánította. Eltelt néhány évszázad, és a város ismét válaszút elé került. Ausztriához csatlakozni vagy magyarnak maradni? Az I. világháború utáni békeszerződés ugyan Ausztriának ítélte Sopront, ám a velencei egyezmény nyomán a lakosság szavazással dönthetett a város jövőjéről. A sorsdöntő napon, (1921. december 14-én) Sopronban és a környező nyolc településen tartott népszavazás eredményeként Sopron magyar maradt. A meghatározó nap emlékét a Tűztorony Fő tér felőli oldalán található Hűségkapu idézi fel, és rajta az írás: „A nemzet Sopronnak“, s a kapu feletti városcímerbe bekerült a Civitas Fidelissima felirat. 2001-ben pedig a kormány a hűség napjává nyilvánította december 14-ét.