Látnivalók

Az UNESCo világörökségi listájára 2001. decemberében került fel a Fertő táj, mellyel elismerték a táj, az itt lévő települések, a kulturális és természeti értékek világviszonylatban is különleges jelentőségét.

A felterjesztést Magyarország és Ausztria közösen kezdeményezte és közös megvalósításban készült el a táj kezelési terve is. Mindez jelzi, hogy az Európai Unió szellemében nem az államhatárok, hanem a táj természetes határai szabják meg az együttműködés kereteit. A Fertő tó kulturális táj páratlan természeti szépségű és esztétikai jelentőségű területeket foglal magában. északon a Lajta-hegység elődombjai, nyugaton a ruszt-balfi dombság és Fertőrákos erdői, erdőszélei, száraz rétjei, szőlősei éppúgy mint a délkeleti sík vidék és a déli vizes, nádas területek, a fertőbozi dombvonulat, a táj a flóra és a fauna páratlan sokféleségét vonultatja fel viszonylag kis területen.

A természeti kincsek rendkívüli kulturális, történelmi és építészeti értékekkel párosulnak.
Egymástól éghajlatában és élővilágában jelentősen eltérő tájegységek kapcsolódnak egymásba:
▪ kontinentális, síksági sztyepptó
▪ szubmediterrán dombság
▪ szubalpin középhegység

Puszta, sztyepptó és az Alpok nyúlványai találkoznak ezen a vidéken, Európán belül ez a terület egyedülállónak mondható. E tájon valóban átélhetjük, megtapasztalhatjuk a természet sokszínűségét, ezerarcú szépségét.

A világörökségi területet az első világháború óta államhatár szelte ketté. 2007. december 21-óta a határok fizikai értelemben megszüntek. Fertő tó – Neusiedlersee kulturtáj, nemcsak a kultúra és a természet integrációjának, hanem két ország együttműködésének is igen fontos megnyilvánulása. Ez az a hely, ahol Nyugat-Magyarország és Kelet-ausztria közötti finom átmenet érzékelhető, sokkal több az a történelmi, kulturális, természeti közös érték ami összeköt, mint azok a dolgok melyek elválasztanak.

A tó környéke 8000 éve különböző kultúrák találkozópontja, melyen kivételes természeti környezetben egyedülálló tájegység alakult ki. a vidéknek a természeti értékek mellett figyelemre méltó a népi építészete, több jelentős 18–19. századi kastélya pedig jelentős kulturális látnivalót jelent.
A tó háromnegyede Ausztriában fekszik, a régiót azonban mégis olyan természeti egységnek tekinthetjük, amelyre nincs hatással a földrajzi megosztottság.