Látnivalók

Ma már nem él olyan ember városunkban, aki emlékezhetne, milyen volt Löszl Frigyes romantikus klasszicista stílusban tervezett színházépülete. Többen, akik először ültek be 1909-ben a gyökeresen felújított Medgyaszay-féle szecessziós alkotásba, fájó szívvel vették tudomásul, hogy a sárga-barna színekben mutatkozó nézőtér nem az a régi, otthonos vörös-arany belső. Mások viszont lelkesedéssel beszéltek az újról. Nézőpont kérdése.

1975. április 1-jén nyílt meg az ismét felújított Petőfi Színház, s 1991-ben a mai. Ez utóbbinak színpadi és világítóberendezését végre színházi szakemberek tervezték meg. Így jutottunk hozzá a forgószínpadhoz, a világítás- és hangtechnikához, amely annyi jó megoldáshoz vezetett. Hogy mi volt 1975-től 1991-ig? Jobb, ha elfelejtjük. Csak annyit: takarékos városvezetők azon vitáztak a megszállott színházszeretőkkel, hogy minek bántani a színpadot.

Az elhúzódó építkezés többletkiadásai ugyanis elvitték a pénzt a technika korszerűsítésétől. Azért maradtak érdekességek a régi változatokból. Például senki se csodálkozzon, ha az első emeletre szól a jegye, mégis a másodikon köt ki. Pedig ki van írva! Aztán: a székek számozása a sorok két végétől kezdődik. Középen egyik sorban csak egy szám árválkodik, a következőben két egyforma szám található. Pedig rajta van a jegyen, hogy jobbról-e, vagy balról kell elindulnunk!

Sokan az idősebbek közül még mindig azt hiszik, hogy Sopronnak a háború előtt önálló társulata volt. Nem, nem, most van fennállása óta először. Immár közel 20 éve soha nem látott bőségben ontják a darabokat. Jobbakat, kevésbé sikerülteket, de mindnek megvan az a varázsa: az, hogy a művészet ott, abban a pillanatban születik. Előttünk, a közönség előtt.