Látnivalók |
Balfi út Valószínűleg személynév az alapja. Ne feledjük, a falu egykoron színmagyar volt, s eleink Farkasdnak hívták. A „d” a végén kicsinyítő képző. Bizonyos idő múlva a német betelepülők lefordították és használták: a kis Wolf (Woolf, 1278), teljes névvel Wolfgang birtoka. Vagy: Wolfé (Wolfs, 1378). Megint eltelt valamennyi idő. A magyar íródeák úgy írta le a szót, ahogy a lakosoktól hallotta: Balf. Ezzel azonban nincs megmagyarázva az út neve. A mindkét oldalán teljesen beépített elejét ugyanis már 1413-ban Schlippergassenak írják, merthogy a fertőszéplaki vásárokra vezető kocsiút. A vásárok igen fontosak voltak a soproni kereskedők számára (feljegyzés már 1262-ben), azonban idővel elvesztették jelentőségüket, s ekkor már csak az volt érdekes, mi esik hozzánk a legközelebb. Az utat 1842-től hívták magyarul is, az utcával csak 1940-ben egyesítették. Ugyanakkor, amikor a Bécsi utcát a kijjebb eső Bécsi úttal. Az a szabály, hogy az utak ne legyenek hosszabbak szélességük huszonötszörösénél, itt aztán annyira nem érvényesül, hogy az utolsó házak már a dombon túl, Balf község szélén találhatók. (A Bécsi út nyugati vége is jó messzire esik a várostól, a Pozsonyi úté szintén stb.). Az út városias elején, a Dorffmaister utcával képzett sarkon Handler Nándor tervezte hatalmas bérház áll, szinte feketére szennyeződött homlokzattal. Ezt követi az egykori ecetgyár, a Zettl-Langer gyűjteményt rejtő hosszú épület. Szemben velük a Spiesz-ház. Földszintjén az udvarára, illetve az Ikvahídra nyílt Sopron első állandó mozija, a Hartmann-féle Elektro-Bioskop. Amikor a Lackner Kristóf utcába költöztek, kávéházat rendeztek be a helyén. Az úton tovább haladva egyre rövidülnek a homlokzatok. A sok földszintes poncichter-ház lakásai, gazdasági épületei mélyen benyúló udvarok mentén helyezkednek el, már csak a hajdani ablak-adó miatt is. A Híd utcát keresztezve látjuk jobb kéz felől a néhány éve felújított, 1873-ban Polgárotthonként megnyílt "Egyesített Szociális Intézmény"-t. Lakóit alafásoknak hívták (a szegényápolda adományból, segélyből élő lakója, aki tollfosztásért, egyébért néhány krajcár zsebpénzt is kap), a rég elavult szót - egyedül az országban - néhány évtizedre hivatalossá téve. Tovább az ún. aNCSA-házak után (a rövidítés feloldása: Országos Nemzet- és Családvédelmi Alap) az Anger-réti sporttelep, a másik oldalon az 1886-ban nyílt evangélikus temető található. A dombra kapaszkodva jó néhány éve még működő téglagyárak közé kerültünk. Szomorú emlékű kemence és téglaszárítók rogyadoztak itt, a volt Steiner-, illetve Lenck-téglagyárban. A háború végén zsidó munkaszolgálatosokat zsúfoltak be ide. Az áldozatok közös sírja az evangélikus temető végében van.
|
||