Látnivalók

A Szent Mihály utcából nyíló, szeszélyes vonalú utca, első említés 1255-ben. Földszintes, keskeny homlokzatú házaiban, a mélyen hátranyúló udvarokban ma már alighanem kevés gazdapolgár lakik. Az utca eredeti neve - Wieden - a kitelepítések után, 1947 -től hiányzott a névtáblákról. 2001-től kezdve azonban a kétnyelvű utcanévtáblán ismét látható és cégtáblán is előfordul. Nagy népsűrűség, munkás hajnalok és mozgalmas napnyugták jellemezték évszázadokon át. A városplébánosnak jól jövedelmezett az itt szedett bordézsma. Amikor a zsidókat 1526-ban kiűzték a városból, erre kellett távozniuk. S hogy vissza ne jöhessenek, beszögezték a kaput utánuk. Ezt az akadályt csak 1906-¬ban rombolták le, hogy megteremtsék az összeköttetést a mai Híd utcával. A német gyűlölet és a kollektív ítélethozatal a német vagy német hangzású utcaneveket sem kímélte, ezzel téve fel a koronát arra a türelmetlen magyarosítási folyamatra, amely már Rákosi (de: Jenő) harmincmilliós magyar birodalmi álmától kezdve meggyökeresedett városunkban is. Az újságíró 1905-ben kioktatja a két nyelven magától értetődően beszélőket arra, hogy kerüljék a németet. Most bezzeg jó lenne, ha polgáraink legalább szót tudnának érteni a szomszédból érkezőkkel... Évszázadokig a német (meg a latin) nyelv használata volt itt az uralkodó. 1599-ben határozatot hoznak a város vezetői, hogy "nachdem diese Stadt in Ungarn ist, und ein Mitglied das Königreichs Ungarn, dass man die sachen müsse ungerisch fürbringen lassen" . Vagyis: mivel ez a város Magyarországon van és a magyar korona tagja, a tárgyakat magyarul kell előadni. Ezen el lehet tűnődni abban a borozóban, amelynek Wieden a neve.