Látnivalók

A jó hivatalnok figyelmét semmi sem kerüli el: 1410-ben említik először, de már 1424-ben - persze adózás végett - számba vettek itt egy molnárt és munkását. A Szent János-templomtól néhány házzal lejjebb volt a szélmalom. 1500 körül egy molnár-dinasztiáé. Övék a fertőrákosi malom is. Házainak építését 1410-től tudjuk oklevelekből, feljegyzésekből követni. Az utca leér az Ikvából kiképzett egykori lóúsztatóig, amelynek kiszélesedését csak a 20. század harmincas éveiben töltötték fel. A keleti oldal telkei átnyúlnak a Rózsa utcába. (A 4-es folytatása a Rózsa utca 5., vagy a Rózsa utca 7-é a Szélmalom utca 6.) Fent a Bécsi úton állt a johanniták rendháza, a mai 8. szám magasságában, és áll ma is (a Jozefinum mellett) a Keresztelő Szent János nevét viselő kápolnájuk. Már a kapun kívül, hiszen ez volt akkor a külváros széle. A lovagok védték az ún. Baboti kaput, s szedték a vámot - 1217. évi adomány alapján, de ténylegesen 1250 és ¬1349 között - az ott bejövő kereskedőktől. A bejáratot 1513-ban már Szélmalom-kapunak írják. Előző neve onnan ered, hogy a johanniták előtt a babotiak kötelezettsége volt a kapu őrizete. A malom talán valamilyen tűzvész, ellenséges pusztítás következtében tűnhetett el, s mivel kereskedelmünk szempontjából Bécs fontos volt számunkra, az átjárásnak is Bécsi kapu lett a neve. Érdekes még az, hogy hogyan jutottak középkorban élt őseink az Ikva túloldalára. 1533-ban jegyezték föl, hogy a száraz lábbal való átkelés biztosítására az első ház tulajdonosát, egy halászt a kertje végében két vastag fatörzs átfektetésére kötelezte a tanács. Hogy miért nem hidat építettek? Mert törökvészes időkben ezt az ideiglenes bürüt könnyen fel lehetett számolni.