Látnivalók

Azon a sarkon mindig fúj a szél, többnyire balról. Arra Petőfi táblája, odébb a háta, jobbról Széchenyi galambtói ősz feje, szemben a gyalogátkelő a Casino felé. Nagy ez az épület mögöttem.
Szépen: Újhelyi-ház, csúnyán: Poloskavár. Ki az, aki tekintetét a Raiffeisen Bank bejárata fölé emeli? Azért az év öt szélmentes napjának egyikén a sarok törzsvendégei megteszik ezt és csodálkozva tűnődnek el azon, mit jelenthet a szárnyas sisakos fej fölötti három betű: S. F. B? Volt idegenvezető, aki valami római föliratnak vélte...
Az tény, hogy a sisak alá a kereskedés istene, Merkur húzta be a fejét, de aztán ezzel vége is az Imperium Romanumnak. Petőfi még csak három apró házacska előtt silbakolt.

A hatalmas bérkaszárnyát a Promenád (sétatér) lezárásaként, a formálódó Széchenyi-palotával szemben két nekiveselkedéssel 1854-re húzták fel, s két évvel később ragasztották hozzá az erkélyépítményt. A Ritter-telekre épült Rupprecht-ház jóval később lett Újhelyié. (A három név a valóságban egyetlenegy család leszármazottait rejti.) Addigra már lekerült róla a kétfejű sas. Ugyanis második emeletére költözött be a kilenc dunántúli vármegyét igazgató helyhatóság. Az önkényuralom enyhültével, 1860-ban megszűnt a ténylegesen is magasságos hivatal. Helyére később a GYSEV üzemi főfelügyelősége költözött.
Öt tisztviselő fogadta itt a lépcsőmászástól elfúló lélegzetű ügyfeleket. Innen költöztek az igazgatóság jól ismert palotájába. 1923-ig még csak ajtó sem volt itt. Bank költözött ide, s a banknak törtek bejáratot a tér felől. A rómaiak pénzügyekben járatos istenkéjének feje jogosan került föléje. A három betű pedig a bank nevének rövidítése.

Tessék figyelni a korabeli sajátságos helyesírásra: Sopronvárosi Forgalmi Bank. Az 1916-ban alakult pénzintézet előbb a földszint Petőfi téri részén talált helyet. Később terjeszkedett kelet felé. Azonban nem sokáig: tőzsdespekulációinak sikertelenségébe - még a pengő bevezetése előtt - 1926-ban belebukott. Kávéház nyílt a helyén, cégtáblája fél évszázadig takarta el a betűket. Nem csoda, hogy mire kiszabadultak, már senki sem emlékezett az értelmükre!