Látnivalók |
Szent Mihály-templom Szent Mihály, ha mai vállalkozó lenne, gazdag embernek számítana, hiszen a város legnagyobb katolikus templomát nevezték el róla, s nemcsak falai mellett, hanem tőle északnyugatra is tágas temető viseli a nevét. De hát arkangyal volt, s mögéje sorakoztak a lelkek Lucifer ellenében.
Emberibb megközelítéssel: szent, akinek névnapját szeptemberben ünnepeljük. A reformáció térhódításainak évtizedeiben pedig az evangélikusok szertartásaihoz szólt az orgonája. Akkor Mihállyal együtt a plébános is kiszorult innét, az utóbbi a kicsi Szentlélek-templomba. A plébániatemplomnak - nevezzük így - amilyen hosszú, olyan viharos a múltja. Volt elődje is, ezt leszámítva is már a 13. században feljegyzések szólnak az építéséről. Akkoriban nem volt ritkaság, hogy egyházak készre formálásához, főként a sok faragvány miatt, a mesteremberek generációinak kellett tevékenykednie, mire lebonthatták az utolsó állványzatot is. Esetünkben valamikor Mátyás királyunk uralkodása idején. Ezzel persze nem ért véget az alakítgatások sora. Az sem ismeretlen dolog, hogy a tűz nem igen kímélte meg a fa tetőszerkezetű épületeket, a templomot sem, aztán az ellenség is rongálta a berendezést, a barokk sem maradt távol tőle. A legnagyobb változást azonban az 1860-as években szenvedte el, amikor Storno Ferenc, a híres restaurátor újította fel. Ez volt az a korszak, amelyben a restaurátorok hitük szerint jobban értettek a gótikához, mint a középkori mesterek. Ehhez képest a nagyszakállú, tekintélyt sugárzó, igen tehetséges művész aránylag keveset változtatott az eredetin, ezt a ma is még folyó, folydogáló helyreállítások illetékesei tapasztalták. A régi kövek, ülőfülkék újrafaragása és a barokk berendezés eltávolítása áll a lista élén. A hosszú és nagy hajók fölé meglehetősen zömök torony magasodik, ami nagyon-nagyon messziről látható. A huszadik század elején történt – újságban i s megírták -, hogy a környéken posztoló rendőr, amikor felnézett a toronyra, rémülten vette észre, hogy az ledőlni készül. Uccu neki, berohant a városházára és jelentette a vészt. A hivatalosak kabátot rántva rohanvást alakították meg a bizottságot. A helyszínen aztán jót derültek az eseten: az égen száguldó felhők tévesztették meg a közeget. Tessék kipróbálni, valóban olyan, mintha dőlne. |
||