Látnivalók

Országos méretű vetélkedő indult a honfoglalás ezredéves évfordulójára. Minden önkormányzat azon igyekezett, hogy emlékezetes alkotásokkal rukkoljon elő, hadd lássa a saját polgársága és a szomszédság, hogy szelleme és pénztárcája mire képes.

Sopronnak fél évszázada gyötrő gondja volt a városháza egyre inkább rogyadozó állapota, de amíg nem sarkaIIta a megszerezhető országos hírnév, nem bírta elhatározni magát vadonatúj csodapalota építésére. Pedig már több ujjnyi vastag repedéseken fújt be az örök soproni szél a polgármester íróasztalára, ahol nagy paksamétában porosodtak az időnkénti felbuzdulások aktái. Végre aztán 1889-¬ben kimondták, hogy akár tetszik egyeseknek, akár nem, belevágnak a nagy munkába. Előbb pályázaton keresték meg a legjobb megoldást.

A ránk maradt különféle elképzelések a nagyzási hóbortra és a környék ma féltve őrzött műemlékeinek semmibevevésére példák. Az eredendően miskolci, majd Bécsbe költözött Hintrager Mór és fia, Károly kapta meg a feladatot.

Első terveik igen gyengére sikerültek, aztán végre kialakult valahogy a mai épület dokumentációja. 1892-ben már bontottak, s 1896-ban mozgalmas ünnepséggel avatták fel az önkormányzat szerveinek palotáját. A városi rendőrség és a Múzeum is helyet kapott benne.

A múló évek során a kezdeti büszkeség egyre inkább helyet adott az oda nem való stílus miatti borongásnak. Ismert jelenet volt: ős soproni bemutatja messziről jött vendégének a Fő teret, de elöbb megkéri, fordítson hátat a városházának. A második világháború megkímélte ugyan, de a hadi gazdálkodás, majd a Rákosi-korszak Sopron iránti undora nem adott javításokra pénzt. A szigor enyhültével a figyelem a korábbi századok műemlékei felé fordult. A legújabb időkig ehhez még hozzájárult az a pironkodó vélemény, hogy mit szól az elszegényedett lakosság, ha a hatalom a saját székházának rendbehozására költi a forintokat. Aztán mégiscsak cselekedni kellett, hiszen már beázott a nagyterem.

Ma már a műértők sem fordítanak hátat... Legújabban igen szépen felújították a nagytermet, s igazi tanácsteremmé rendezték be a korábbi tanterem-féle helyett. A kiadott képes ismertető szerint 2000-ben pedig megszületett a miniszteri határozat: városházánk mindenestül bekerült a műemlékek sorába. Ezután már csak egy ember fordít hátat neki: egykori nagy polgármesterünk, dr. Sopronyi-Thurner Mihály. Igaz, ő bronzból vigyázza városunk hírét.